Személy szerint tavaly kezdtem el tudatosan beépíteni a minimalizmus egyes elemeit az életembe, habár már évekkel ezelőtt- rutinos fesztiválozóként, illetve pénzhiánnyal küszködve- fogékonyabb voltam a praktikus megoldásokra. Akkoriban még nagyon sok mindent az mozgatott bennem, hogy vajon mit gondolnak a többiek rólam, illetve, hogy milyen imidzset akartam közvetíteni mások felé.

Azonban elmúltak zsenge húszas éveim

Én meg egyre inkább úgy véltem, hogy nem igazán kellene foglalkoznom mások véleményével, pláne nem megfelelni nekik, hanem elhagyva a társadalom/család rám pakolt megfelelési „batyuit”, megpróbálni megtalálni önmagamat és azt, hogy VALÓJÁBAN én mit szeretek és mit szeretnék – ami idáig egy rendkívül érdekes, izgalmas és kellemes útnak bizonyult.

Talán elsőre a jóga volt, ami elindított 

Melynek egyik tanítása kimondja (nem szószerinti idézés, elnézést), ha olyasmit birtokolsz, amire nincs szükséged és nem is használod, az lopásnak minősül – adj túl rajta, biztosan van valaki, aki örülne annak, amit nem használsz (ruha, porszívó, üres füzet, kutyapóráz etc). Így hát elkezdtük az éves szortírozást a családban, és mindig elvittük az arra rászorulóknak. Nemcsak jó érzés volt, hanem rá is döbbentett minket arra, hogy minden évben jóval több dolgot veszünk (többnyire sokkal drágábban), mint amire valójában szükségünk van, tehát egyfajta tudatosság felé kezdett terelni minket - legalábbis ruhavásárlás terén.

Kép forrása: trueexpressions.co.uk 

A másik ilyen meghatározó élményem a cukorgyanta

Egyszerű, olcsó összetevőkből otthon készítheted el azt a gyantát, ami környezetbarát, nem forrón kell használni, és igazából némi gyakorlat után ugyanolyan jól vagy akár szebben is megcsinálod magadnak a dolgokat, mintha egy szalonba mentél volna el (link itt, hogyan kell elkészíteni). Utána szinte kihívásként tekintettem arra, hogy mindent meg tudjak csinálni azokból, amiért egy kozmetikust felkerestem volna. Azóta tökélyre fejlesztettem a dolgokat, nem is járok kozmetikushoz egyáltalán.

Talán a kedves olvasó számára nincs különösebb összefüggés ezen dolgok és a minimalizmus között, viszont nálam egy olyanfajta lavinát indított el, ami által eljutottam odáig, hogy mostanra egyáltalán nem sminkelek, csak vízzel mosok hajat (erről a sztoriról bővebben itt), én vágom a hajamat, és magam készítem el a natúr dezodoromat!

Kép forrása: thrivingonpaleo.com

Nem csak a pénztárcámon látszik meg, hanem a tudatomnak is jót tesz az, hogy nem járulok hozzá a bolygó szennyezéséhez. Gyakorlatilag nem veszek meg már olyan dolgokat, amiket többnyire csak divatból vagy pillanatnyi felindulásból szereznék be, így hatalmas szabadságot is nyertem. A pipere dolgok tekintetében nyilván egyrészt jobb elkerülni azt a sok kemikáliát, másrészt az is remek érzés, hogy nem függsz bizonyos termékektől, és nem félsz az utcára menni natúr arccal (megdörzsölheted a szemed, amikor csak jól esik! :D)

Tudom, hogy így akaratlanul egy kalap alá vesznek

 a magukat mutogató, exhibicionista vegákkal, fákat ölelgető hippikkel, és nem egyszer a harsány feministákkal, de szerencsére pont nem érdekel. J Az is igaz, hogy nem egy ismeretség, barátság szépen lassan elhalt a változások során, viszont rengeteg új, inspiráló, fantasztikus emberrel ismerkedtem meg. A változás az életünk természetes része, mindenki változik, ki lassan, ki gyorsan, ki ilyen irányba, ki meg amolyanba. Az nyilván nagyszerű, ha régi komákkal, a pároddal nagyjából egyszerre és egy irányba változtok, de ha nem, akkor sincs tragédia, néha lejár egy-egy kapcsolatnak az ideje és kész. Abban viszont biztos lehetsz, hogy mindenütt vannak barátaid, csak még nem találkoztál velük! ;)